Ami kezdetben jogi és technológiai vitaként indult az online tartalom szabályozásáról, az egyetlen nap alatt súlyos diplomáciai válsággá nőtte ki magát, amely az Egyesült Államok és Európa között feszültséget teremtett, emlékeztetve a hidegháború sötétebb időszakaira.

Kedden az Egyesült Államok kormánya megtiltotta öt európai személy belépését az országba, azzal vádolva őket, hogy a politikai jobboldal elleni cenzúra bevezetésének élharcosai.

A listán szerepel Thierry Breton, egykori európai biztos, akit széles körben a Digitális Szolgáltatások Törvényének architektusaként tartanak számon, amely a világ legszigorúbb szabályozási kerete a nagy technológiai cégek számára.

Emmanuel Macron francia elnök dühösen reagált, a lépést „félelemkeltő akciónak” nevezve.

Szerdára Macron és más uniós vezetők éles nyilvános offenzívát indítottak Washington ellen a hírek után, miszerint az öt európai technológiai és szabályozási figura ellen utazási tilalmat rendeltek el.

Breton mellett négy prominens aktivista került feketelistára német és brit szervezetekből, amelyek a dezinformáció elleni küzdelemre összpontosítanak.

Ez utóbbiak között szerepel Imran Ahmed, a Digitális Gyűlölet Elleni Központ vezérigazgatója, aki már korábban is közvetlen konfliktusba került Elon Muskkal, és számos tanulmányt publikált az antiszemitizmus és gyűlöletbeszéd terjedéséről az X közösségi média platformon.

A névsorban szerepel Claire Melford, a Globális Dezinformációs Index társalapítója, amely a hírportálokat a dezinformáció terjesztésének kockázata szerint rangsorolja, és tanácsokat ad hirdetőknek, hogy hová ne helyezzenek hirdetéseket, valamint Josephine Ballon és Anna-Lena von Hodenberg, a német HateAid szervezet vezetői, akik jogi segítséget nyújtanak az online zaklatás áldozatainak.

Marco Rubio, az Egyesült Államok államminisztere nem próbálta enyhíteni a döntést.

Az X-en közzétett nyilatkozatában azzal vádolta az európaiakat, hogy „szervezett erőfeszítéseket tesznek az amerikai platformok arra kényszerítésére, hogy büntessék meg azokat az amerikai nézeteket, amelyekkel ellentétben állnak”.

Rubio világosan kijelentette, hogy a Trump-adminisztráció már nem tolerálja azt, amit „szörnyű, extraterritoriális cenzúrás cselekedeteknek” nevezett.

Európában a lépést széles körben a vörös vonal átlépéseként értékelik.

Macron elnök a szankciókat „félelemkeltésnek és kényszerítésnek” nevezte, amely célja Európa digitális szuverenitásának aláásása.

„Európa nem az Egyesült Államok gyarmata” - mondta Raphael Glucksmann, a szocialista európai parlamenti képviselő Rubiohoz intézett közvetlen megszólalásában.

„A diktátorok mellett döntöttetek, és a demokráciákkal szemben álltok”.

Breton maga is jellemző éleslátással reagált, megkérdezve: „Visszatért McCarthy boszorkányüldözése?” Hozzátette: „Egy emlékeztető amerikai barátainknak: az európai parlament kilencven százaléka szavazott a Digitális Szolgáltatások Törvénye mellett.

A cenzúra nem ott van, ahol gondoljátok”.

A jelenlegi összecsapás mély és szélesedő szakadékot fed fel az európai és amerikai internetről alkotott elképzelések között.

Ennek középpontjában a szabályozás és a szabad piac közötti alapvető ellentét áll.

Európa előmozdítja a Digitális Szolgáltatások Törvényét, amely jogi felelősséget ró a platformokra illegális tartalom, például terrorizmusra való felbujtás vagy kiskorúakkal szembeni kár eltávolításáért.

Ezzel szemben az Egyesült Államok a Kétszázharmincadik Cikkre támaszkodik, amely szinte teljes mentességet biztosít a platformok számára a felelősségtől.

A konzervatív amerikai nézőpontból a Digitális Szolgáltatások Törvénye egy mechanizmus, amely a progresszív európai normákat próbálja rákényszeríteni az amerikai cégekre.

A GDPR, amely a felhasználói adatvédelmet védi, szintén akadálynak számít az Egyesült Államokban az ultra-kapitalista szabadpiaci modell előtt, amelyet a jelenlegi adminisztráció szorgalmaz.

Egy másik kulcsfontosságú kérdés a weboldalak rangsorolása és a lehetőség, hogy előre címkézhessék a kiadókat problematikus tartalom forrásaiként.

A Globális Dezinformációs Index, amelynek társalapítóját megtiltották a belépéshez, a hírportálokat a dezinformációs kockázat szerint rangsorolja, hogy segítsen a hirdetőknek elkerülni az olyan finanszírozást, amelyet néhány európai ország még bűncselekménynek is minősít, különösen, amikor az felbujtást vagy politikai manipulációt tartalmaz.

Ez a tevékenység szorosan hasonlít az Egyesült Államokban általános kereskedelmi cégek, például a DoubleVerify vagy az Integral Ad Science által nyújtott szolgáltatásokra, amelyek azt ígérik a márkáknak, hogy hirdetéseik nem fognak megjelenni káros tartalom mellett.

A Trump-adminisztráció nézőpontjából a különbség az, hogy a Globális Dezinformációs Index politikai eszközként működik, amely célja a konzervatív jobboldali médiakibővítése gazdasági elfojtással, míg a kereskedelmi márkaszélességi eszközöket semlegesebbnek tartják.

Az amerikai döntés a szélesebb mintázat része, amely a személyes szankciók alkalmazását jelenti nemzetközi intézményekben dolgozó hivatalnokok ellen.

Augusztusban Washington szankciókat rendelt el Nicolas Guillou francia bíró ellen a Nemzetközi Büntetőbíróságon, aki izraeli hivatalnokok ellen irányuló fellépésekkel és amerikai személyekkel kapcsolatos nyomozásokkal kapcsolatban érintett.

Michel Duclos, egy korábbi magas rangú francia diplomata a zűrzavar érzését írta le Európában: „Egy orosz küldött Miami-ban ünnepel, míg Bretront vízumot is megtagadják.

Európa Washington számára a 'új Oroszország' lesz”.

Megjegyzései kiemelik a paradoxont, amely szerint az Egyesült Államok szorosabbra fűzi a kapcsolatokat a Nyugatra ellenségesnek tekintett szereplőkkel, miközben bünteti a hagyományos szövetségeseket szabályozási viták miatt.

Az amerikai lépés a globális internet széttöredezésének félelmeit is felerősítette, amelyet gyakran 'splinternet'-nek neveznek, ahol az online hálózatok egyre inkább helyi irányítás alá kerülnek, eltérő szabályozások és hozzáférési szabályok szerint.

Míg a korábbi aggodalmak Kína 'Nagy Tűzfala' körül összpontosultak, most két különálló nyugati blokk kezd körvonalazódni: egy erősen szabályozott 'európai internet' a jellemzően 'szabad', sőt anarchikus amerikai internet ellen.

Ahogy a mesterséges intelligencia a következő nagy csatatér lesz, a szabályozásbeli eltérések várhatóan tovább mélyülnek.

Európa már átállt a Mesterséges Intelligencia Törvényére, míg az Egyesült Államok attól tart, hogy egy ilyen jogszabály elfojthatja a Szilícium-völgyi innovációt.

Ugyanakkor sok korai mesterséges intelligencia szabályozásával foglalkozó szakértő támogatja a korlátozásokat addig, amíg a technológia potenciális káros hatásai nem válnak jobban érthetővé, míg Kína gyorsan halad azzal, hogy lehetőséget biztosít a fejlődésre, amíg világos veszélyeket nem azonosítanak.

Az internet és a közösségi média egyre inkább hatékony eszközökké váltak politikai üzenetek és felbujtások terjesztésére, messze meghaladva a tíz évvel ezelőtti nagyságrendet.

A jelenlegi félelmek túlmutatnak a retorikán, és kiterjednek ezen technológiák használatára kiber-támadásokra és szervezett bűnözési tevékenységekre.

Ez a háttér alatt a franciák ellen hozott szankciók csupán az első lövést jelentik egy szélesebb harcban a globális digitális tudatosítási mérnökség irányítása felett, az Európai Unió pedig teljes hat authority-t keres abban, amit valós és hamis valóságként promotál a polgárai számára a választott vezetők által, miközben Trump elnök Egyesült Államai, eltérően Biden korábbi adminisztrációjától, amely a kínai típusú cenzúrát támogatta, az átláthatóságot, a demokráciát és a tágabb, modern szólásszabadságot hirdetik.