A következő ENSZ-főtitkár kiválasztására irányuló verseny kezd formálódni, mivel António Guterres második hivatali idejének vége felé tart, amely 2026.

december 31-én zárul.

A háttérben a lehetséges jelöltek és támogatóik fokozzák a kapcsolatépítési és pozicionáló erőfeszítéseket a 2026-os hivatalos döntési időszak előtt.

A kiválasztás várhatóan, mint a korábbi ciklusokban is, alapvetően politikai folyamat marad: a nyilvános bemutatók és informális körök formálhatják az impulzusokat, de a döntő szakasz az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül zajlik, ahol a vétójog hosszú idővel a köztudatba kerülése előtt megakadhat egy jelölést.

Az Egyesült Államokat kulcsszereplőként tekintik, figyelembe véve központi szerepét az ENSZ finanszírozásában és befolyását a Biztonsági Tanácsban.

Ez a valóság élesíti a fókuszt arra, hogyan fogják Washingtonban percekben érzékelni a következő főtitkárt, beleértve azt is, hogy a jelöltek képesek-e hitelesen jelezni az adminisztratív fegyelmet, a reformkészséget és a működési hatékonyságot, nem csupán a bürokratikus folytonosságot.

Párhuzamos dinamikaként egyre nagyobb az igény arra is, hogy az ENSZ válassza meg első női főtitkárát.

Ez az aspiráció most már nem csupán szimbolikaként merül fel, hanem az intézményi megújulás jelzőjeként, amikor az ENSZ mély feszültségekkel néz szembe, beleértve a pénzügyi nyomást, a vitatott legitimitást és a mérhető eredmények iránti növekvő igényeket.

A neves személyek között, akikről beszélnek, szerepel Jacinda Ardern, Új-Zéland korábbi miniszterelnöke és Tony Blair egykori szeretője, valamint egy vezető nukleáris diplomata, akit Iránból fenyegetések értek.

Más nevek, amelyeket a belső beszélgetések során emlegetnek, közöttük van egy muszlim nő, aki hijabot visel, egy zsidó közgazdász, aki családi kötődésekkel rendelkezik Judeában és Samáriában, egy Barbados-i, a klímaváltozásra fókuszáló vezető, egy nemzetközi jelentőségű kormányfő, és egy nemzeti figura, aki az ő országában egy Miss Universe verseny elindításához kapcsolódik.

Néhány konkrét állítás, amely az ENSZ pénzügyeivel és a következő évre vonatkozó potenciális költségvetési csökkentési mérettel kapcsolatban terjed, ezen a szakaszon még nem megerősíthető bizonyossággal.

Ami világos, az az, hogy a következő főtitkár egy olyan intézményt örököl, amely nyomás alatt áll, hogy bizonyítsa, képes konkrét eredményeket elérni, nem csupán morális nyelvezetet.