Európa legnagyobb védelmi vállalatai arra készülnek, hogy közel öt milliárd dollárt térítsenek vissza a részvényeseknek 2025-ben, elsősorban a megnövekedett osztalékfizetéseken keresztül.

A tervezett kifizetések több mint egy évtizede a legmagasabb szintet képviselik, és a szektor erősebb készpénztermelését tükrözik, mivel a katonai kiadások továbbra is emelkednek.

A növekedés a európai kormányok által végrehajtott folyamatos védelmi költségvetés-bővülés után következik, amelyet a fokozott biztonsági aggodalmak és a katonai készenlétre való megújult fókusz hajt.

A legnagyobb védelmi szolgáltatók profitáltak a nagyobb megrendelési könyvekből és hosszú távú szerződésekből, amelyek lehetővé tették számukra, hogy megerősítsék mérlegeiket, miközben fenntartják a beruházásokat a termelési kapacitásba és a kutatás-fejlesztésbe.

Az iparági elemzők megjegyzik, hogy az európai védelmi csoportok növelik a tőkeberuházásokat a részvényesi hozamok mellett, ami a hosszú távú kereslet iránti bizalmat jelzi.

A gyártási létesítményekbe és technológiai fejlesztésekbe irányuló beruházások folyamatosan emelkedtek 2021 óta, ahogy a vállalatok próbálnak foglalkozni a kínálati korlátokkal és modernizálni a berendezésportfóliókat.

Ez a megközelítés kontrasztban áll az Egyesült Államokban kialakuló tendenciákkal, ahol több vezető védelmi vállalat csökkentette a részvényesi kifizetéseket, és politikai nyomásnak volt kitéve, hogy a dividendek és a részvény-visszavásárlások helyett a visszaforgatást helyezze előtérbe.

Európában a védelmi szektor kifizetéseivel kapcsolatos nyilvános ellenőrzés eddig korlátozott volt, bár az elemzők arra utalnak, hogy a vita fokozódhat, ahogy a védelemi kiadások egyre hangsúlyosabb közéleti kérdéssé válnak.

A várt osztalékok hangsúlyozzák Európa védelmi iparának pénzügyi erejét a globális biztonság szerkezetátalakítása idején.

Ezek a kifizetések egy olyan szektort is tükröznek, amely a befektetők jutalmazása és a bővülő nemzeti védelmi kötelezettségek teljesítése közötti egyensúlyra törekszik, ami olyan feszültséget valószínűsít, amely a következő évek politikai és vállalati döntéseit formálja.