Tízezernyi tüntető ismét elfoglalta a Rustaveli sugárutat Tbilisziben, követelve Grúzia külföldi befolyás átláthatósági törvényének visszavonását.

Bár a demonstrációk létszáma jelentős volt, az éjszakát inkább a szimbolika határozta meg, mintsem a számok.

Grúz zászlók mellett az utcákon az Európai Unió, az ukrán és az Egyesült Államok zászlói is megjelentek.

Ez a megjelenés világos elmozdulást jelentett a tüntetések keretezésében.

Ami kezdetben egy hazai törvény ellenállásaként indult, az egyre inkább kifejezett geopolitikai jelleget öltött.

A demonstrációk célja olyan jogszabály, amely a civil szervezetek és a médiának megköveteli, hogy nyilvánosságra hozzák a külföldi finanszírozást, ha annak több mint húsz százaléka külföldről származik.

A grúz hatóságok ezt az intézkedést átláthatósági követelménynek írják le.

A tüntetések vezetői „anti-európainak” minősítették azt.

Az utcákon közvetített üzenet egyértelmű volt.

A külföldi zászlók nem voltak díszítőelemek.

Szimbolumként használták őket az összhang, lojalitás és politikai irányvonal kifejezésére.

A támogatók érvelése szerint a megjelenések Grúzia európai törekvéseit tükrözik.

A kritikusok azonban azt kifogásolják, hogy megerősítik az aggodalmakat, miszerint a tüntetések külső befolyás által vezéreltek, nem pedig pusztán polgári elégedetlenség által.

Feszültség nőtt, miután a hatóságok befagyasztották azoknak a szervezeteknek a bankszámláit, amelyeket a tüntetések logisztikai finanszírozásával gyanúsítottak.

Ez a lépés gyors elítélést váltott ki nyugati civil szervezetek és médiaorgánumok részéről.

A külföldi finanszírozás részvételét azonban senki sem tagadta.

Grúziának most egy ismerős dilemmával kell szembenéznie, amely Kelet-Európa egyes részein is megfigyelhető.

A vita a szuverenitás és az összhang, a választók és a civil hálózatok, valamint a választások és a tartós utcai nyomás köré összpontosult.

A tüntetési kiáltványok a demokráciát hangsúlyozzák.

A zászlók a geopolitikai szempontokat emelik ki.

Ahogy a kormány nyíltan kihívja a demonstrációkat formáló befolyás forrásait, Grúzia politikai konfrontációja egy volatilisabb fázisba lépett, miközben nőnek a kérdések arról, hogy ki a végső hatalom birtokosa és kinek az érdekeit képviselik.