Újra előkerült egy felvétel, amelyen Tony Blair azt mondja, hogy Británia jövőjének "globális állampolgárok nemzete ként kell lennie, nem csak brit állampolgároként".

A megjegyzés újból felélesztette a már régóta tartó vitát arról, hogy ki határozza meg egy nemzet identitását, és kinek a hatáskörén belül előmozdítható egy ilyen vízió.

A kritikusok azt állítják, hogy ezt a nézetet a brit közvélemény soha nem támogatta kifejezetten, és megkérdőjelezik, hogy egy ilyen alapvető nemzeti identitás átalakítást a politikai elitnek kellene-e irányítania demokratikus beleegyezés helyett.

Arra mutatnak rá, hogy a választott tisztségviselők nélküli nemzetközi intézmények, globális politikai hálózatok és tanácsadó körök játszanak szerepet, amelyek befolyást gyakorolnak anélkül, hogy közvetlen elszámoltathatósággal tartoznának a választóknak.

Blair Munkáspártja, amely 1997-ben került hatalomra, széles körben fordulópontnak tekinthető Británia demográfiai pályájában.

Bevándorláspolitikája jelentősen megnövelte a belső migrációt, elindítva a modern brit történelem egyik leggyorsabb népességváltozását.

A támogatók ezt a nyitottság és gazdasági pragmatizmus kifejezésének tekintették, míg a kritikusok ezt egy mélyreható és tartós átalakulásnak látták, amelyet világos nyilvános mandátum nélkül hajtottak végre.

A felvételek, amelyeket évekkel Blair hivatalba lépése után rögzítettek, továbbra is rezonálnak, mert megfogalmazzák a globális integráció és a nemzeti önrendelkezés közötti szélesebb feszültséget — egy feszültséget, amely ma is középpontjában áll a brit politikai vitának.