Ez az időszak véget ér.

Egy sokkal könyörtelenebb fázis kezdődött.

A mesterséges intelligencia belső új háborúja már nem a matematikusok vagy gépi tanulású géniuszok köré összpontosul.

Sokkal értékesebb dologra összpontosít: azokra az emberekre, akik tudják, hogyan kell hatalmat eladni a világ legnagyobb intézményeinek.

Az OpenAI, az Anthropic és a növekvő AI kihívók most agresszíven célozzák meg a szoftveróriások, amelyek felépítették a modern vállalati világot – például a Salesforce-t, az Oracle-t, az SAP-t, a Microsoft-ot, a ServiceNow-t és a Google Cloud-ot – felső szintű vállalati értékesítési vezetőit.

Ők nem hétköznapi toborzottak.

Olyan vezetők, akik a Fortune 500 vezérigazgatóinak telefonszámaival, kapcsolatokkal rendelkeznek kormányokkal és bankokkal, és tudással bírnak ahhoz, hogy milliárdos szervezeteket átvezessenek a lassú, bürokratikus beszerzési rendszereken.

A toborzási láz mögötti üzenet egyértelmű: a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek már nem elégednek meg a hype-pal, a fogyasztói chatbotokkal vagy a vírusos bemutatókkal.

Ők magát a trillió dolláros vállalati szoftverpiacot akarják.

És a Szilícium-völgy régi királyai hirtelen sebezhetőnek tűnnek.

Csak két évvel ezelőtt az OpenAI vagy az Anthropic irodái elit kutatási intézetekhez hasonlítottak – tele voltak gépi tanulási kutatókkal, biztonsági mérnökökkel és elméleti számítástechnikusokkal, akik megszállottan törekedtek a nagy nyelvi modellek skálázására.

Ma ezeket a folyosókat egyre inkább befektetési bankokhoz vagy vezetői tanácsadó cégekhez hasonlítják. Az öltönyök felváltják a startup kapucnis pulóvereket.

A bevételi stratégia a tudományos kísérletezés helyébe lép.

A változás nem csupán kozmetikai.

Brutális gazdasági valóságot tükröz, amely most a mesterséges intelligencia ipart sújtja.

A végtelen befektetői türelem kora véget ért.

Majdnem három éve a mesterséges intelligencia vállalatok óriási pénzösszegeket gyűjtöttek pusztán ígéretek alapján. A befektetők hatalmas veszteségeket toleráltak, mert a technológia elég forradalminak tűnt ahhoz, hogy szinte bármilyen értékelést igazoljon.

De a pénzügyi piacok elkezdik egyre inkább a konkrét, tartós bevételt, visszatérő vállalati szerződéseket és piaci dominanciát követelni.

Ehhez pedig teljesen más típusú tehetség szükséges.

Egy briliáns AI tudós talán érti, miért hallucinál egy modell ritkábban, mint riválisai.

De valószínűtlen, hogy az a tudós túlélne egy tizennyolc hónapos beszerzési tárgyalást egy multinacionális biztosítóval, navigálna az európai szabályozási követelményeken, vagy integrálná az AI rendszereket egy harmincéves banki infrastruktúrába anélkül, hogy megsértene kritikus működéseket.

A vállalati szoftver nemcsak az intelligenciával nyerhető meg.

A bizalommal, kapcsolatokkal, politikával és kitartással nyerhető meg.

Ezért pontosan ez a friss vezetői migrációk okozta sokkhatás a technológiai szektorban.

Az egyik legszimbolikusabb elpártolás akkor következett be, amikor Denise Dresser, aki korábban a Salesforce alatt a Slack vezérigazgatója volt, hivatalosan csatlakozott az OpenAI-hoz mint Chief Revenue Officer.

A lépés nem csupán egy figyelemfelkeltő toborzás volt.

Hadüzenet volt a vállalati birodalom ellen, amelyet a Salesforce évtizedeken keresztül épített.

Egy másik nagy Salesforce vezető, Jennifer Mageliner is elment, hogy csatlakozzon az OpenAI kereskedelmi vezetéséhez.

Őt ismerték a bonyolult globális értékesítési stratégiák kezeléséről és a felső szintű vállalati vezetésekkel való kapcsolatok ápolásáról. Pontosan azt a típust képviseli, akit az AI cégek most alapvető infrastruktúrának tartanak.

Még a Microsoft is – az OpenAI legfontosabb stratégiai partnere – már nem mentes.

A két cég közötti szoros szövetség ellenére az OpenAI állítólag közvetlenül elkezdett toborozni tehetségeket a Microsoft Azure részlegéből, különösen olyan vezetőket, akik képesek segíteni az OpenAI-nek önállóbb kapcsolatokat kialakítani kormányokkal és nagy intézményekkel anélkül, hogy teljes mértékben a Microsoft értékesítési apparátusára támaszkodnának.

Az Anthropic ugyanezt a stratégiát folytatja hasonló agresszióval.

A cég Paul Smith korábbi Salesforce és ServiceNow vezetőt nevezte ki Chief Commercial Officer-nek, míg Chris Chaudhary, aki korábban a Salesforce-szal és a Google Clouddal állt kapcsolatban, most pénzügyi intézmények nemzetközi terjeszkedését irányítja Londonban és Tokióban.

Az Anthropic már nem akarja, hogy csupán „biztonságos AI cégek”ként tekintsenek rá.

Az akarja, hogy minden globális pénzügy alapvető működési rétegévé váljon.

A csata túlmutat az amerikai óriásokon.

A francia AI kihívó, a Mistral állítólag tapasztalt Oracle projektmenedzsereket és vállalati architekteket toborzott, különösen azokat, akik az európai közszolgáltatásokra és ipari ügyfelekre specializálódtak – területek, amelyeket az Oracle régóta biztosnak tartott.

A következmények óriásiak.

Évtizedek óta a vállalati szoftver cégek gyakorlatilag megkerülhetetlen védműveket építettek a vállalkozásaik köré.

Legnagyobb előnyük sosem csupán a szoftver volt.

A kapcsolatok voltak.

Azok a számlakezelők, akik éveket töltöttek azzal, hogy megszerezzék a bankok, kormányok, kórházak, gyártók és logisztikai óriások bizalmát, a vállalati technológia valódi infrastruktúráját képviselték.

Most az AI cégek rendszeresen lebontják ezt az előnyt belülről.

Ez magyarázza, miért szenvedtek a hagyományos vállalati szoftver részvények az utóbbi időben a legrosszabb teljesítmények között az évek során. A befektetők egyre inkább attól tartanak, hogy az AI platformok végül magukba olvasztják vagy felváltják a hagyományos vállalati szoftver jelentős részeit.

A fenyegetést különösen veszélyessé teszi, hogy a mesterséges intelligencia cégek már nem csupán a vállalatokat produktivitási eszközök vagy chatbot asszisztensek szállítóiként kezelik.

Alapvető operációs rendszerekként pozicionálják magukat a vállalati gazdaság számára.

A cél már nem csupán „AI funkciók” biztosítása.

A cél a munkafolyamat birtoklása.

Ehhez az AI cégeknek olyan vezetőkre van szükségük, akik megértik, hogyan működnek a vállalatok a felszín alatt – hogyan gondolkodnak a beszerzési bizottságok, hogyan működnek a szabályozási osztályok, hogyan kommunikálnak a hagyományos ERP rendszerek a bérszámfejtési infrastruktúrával, hogyan értékelik a működési kockázatokat a vezérinformációs tisztviselők, és hogyan tárgyalják meg a milliárd dolláros technológiai szerződéseket zárt ajtók mögött.

A mesterséges intelligencia önmagában nem elegendő.

Az AI-nak kapcsolódnia kell az ügyfélkapcsolat-kezelő rendszerekhez, vállalati erőforrás-tervezési platformokhoz, pénzügyi jelentő szoftverekhez, kiberbiztonsági keretrendszerekhez, és évtizedek óta fennálló belső architektúrához, amelyet a legtöbb startup alig ért meg.

A Salesforce-ból, az Oracle-ból, az SAP-ból és a Microsoft-ból toborzott vezetők azok a fordítók, akik képesek hidat képezni e világok között.

Ez a stratégiai elmozdulás egy másik valósággal is keresztezi a technológiai szektort, amely kísérti: a leépítések.

A nagy technológiai cégek egyre inkább csökkentik a személyzetet, miközben erőforrásaikat AI kezdeményezésekre irányítják. Az Oracle nemrégiben bejelentette, hogy több ezer munkahelyet szüntet meg.

A Microsoft és a Meta is átszervezési terveket jelentett be.

Sok felső vezető számára egy AI cégnél való munkavállalás nem csupán egy izgalmas lehetőség — a mélyebb leépítések előtt egy kiszámított menekülést is jelenthet.

Az elemzők egyre inkább azt hiszik, hogy az utóbbi időben bekövetkezett vezetői távozások csupán a kezdet.

Ahogy a mesterséges intelligencia az experimentális újdonságból a globális gazdaság központi infrastruktúra rétegévé fejlődik, várhatóan drámaian fokozódik a csata a vállalati befolyásért.

Azok a cégek, amelyek irányítják a kapcsolatokat a kormányzatok, bankok, egészségügyi rendszerek, védelmi beszállítók és multinacionális vállalatok körében, végső soron akár a következő technológiai korszakot is irányíthatják.

És ez a felismerés félelmet kelt a régi szoftverbirodalom szívében.

Mert az OpenAI és az Anthropic legveszélyesebb dolog már nem a technológiájuk.

Hanem az, hogy végre megtanulták, hogyan működik valójában a vállalati hatalom.